Traumatikus életeseményeink, mint például egy válás, egy szeretett személy elvesztése vagy akár egy természeti katasztrófa átélése olyan stresszt jelenthet számunkra, amely zavart okozhat a mindennapi életünkben. Akut stressz zavar esetén az eseményt követő 1 hónapon belül jelentkeznek a tünetek és általában 2-4 hétig tartanak, míg a poszttraumás stressz-zavar hetekkel vagy akár hónapokkal később is jelentkezhet és évekig fennmaradhat rémálmok, szorongás, az eseménnyel kapcsolatos kontrollálhatatlan gondolatok formájában.  A poszttraumás stressz-zavart, valamint annak lelki és fizikai tüneteit számos pszichológiai kutatás vizsgálta, de viszonylag új keletű a traumák előnye iránti tudományos érdeklődés.  A 90-es évek közepén látott napvilágot két amerikai pszichológus által kidolgozott elmélet, miszerint a traumát követően gyakran élhetünk át pozitív változást. Bár az elképzelés, hogy az életkihívásaival szembesülve növekedést élhetünk át nem új, hiszen vallási és spirituális hagyományoknak régóta részét képezi a szenvedést követő jellemfejlődés, de a klasszikus és modern irodalomnak is gyakori témája a jelenség.

A vizsgálati eredmények alapján a traumát átélt személyek nagyjából egy-két harmada él át poszttraumás növekedést. Az emberek erre való képessége viszonylag stabil szintet mutat életük során,  de két személyiség jellemző valószínűbbé teszi a pozitív változást. Az extrovertált személyek a traumát követően aktívabban keresnek külső kapcsolatokat, segítséget, míg az új tapasztalatokra nyitottabb egyének hajlamosabbak felülvizsgálni hiedelem rendszerüket és módosítani azt, így segítve elő a fejlődést. A kutatások során megállapították, hogy a nők gyakrabban élnek át poszttraumás növekedést, valamint azt, hogy az életkor is befolyásoló faktor lehet. A 8 évnél fiatalabb gyermekeknek még nincs meg a szükséges kognitív képességük a növekedés megtapasztalásához, de a kamaszok és fiatal felnőttek, akik már képesek világképüket meghatározni nyitottabbak az ilyen változásokra. 

A poszttraumás növekedés változást hozhat kapcsolatainkban, erősítheti azokat, de abban is segíthet bennünket, hogy jobban tudjunk kapcsolódni közösségekhez. Hatására énerőnk növekedését érezhetjük, új lehetőségeket ismerhetünk fel és életünkkel is elégedettebbek lehetünk. Bár a poszttraumás növekedés következtében életünk pozitív irányban változhat, fontos megjegyezni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a traumával való megküzdés során nem fogunk szenvedést átélni.